Van már vagy 7 éve is annak, hogy eldöntöttük: építkezni fogunk, mert építkezni kell! Kell, mert amit készen kaptunk volna, az sehogyan sem felelt meg mindannak, amit elképzeltünk. Vagy az ára volt túl borsos, vagy a hely nem volt megfelelő, vagy túl sokat kellett volna rajta csinosítani, alakítani. Így hát maradt az építkezés.
Eleinte nem voltunk feldobva az ötlettől, mivel G. már túl volt egy szerkezet-kész sorházi lakás befejezésén. Ismerte a kőművesek nyűgeit - tiszelete a kivételnek -, a szakemberek állandó egymásramutogatását - itt is tisztelet a kivételnek -,a helyi és állami bürokrácia állandó megpróbáltatásait - ... - .
Bennem azért még dúlt a lelkesedés, hiszen nekem ez volt az első! (És akkor még azt gondoltam, hogy az utolsó is...) Én voltam mindannak az "ide nekem az oroszlánt" energiának a megtestesítője, amivel mindenki nekiindul az elsőnek, de legalábbis a hitelfelvételnek.
Van azonban egy rossz tulajdonságom, amin már évek óta dolgozok - kisebb-nagyobb sikerrel: türelmetlen vagyok. Főleg, ha ott a cél a szemem előtt. Mindent azonnal szeretnék, ami addigi életemben nem okozott túl nagy problémát, de egy ház azért más.
Belegondolni, hogy alsóhangon is 6-8-10 hónap, mire a kisszobánkat saját házra cserélhetjük...Hja, 6-8 hónap, papírmunka nélkül és ha egyben megvan az ember pénze, de nekünk nem nagyon volt. Szóval még hitel is kellett... No, és persze ott volt már B. is a pocakomban, így hát kezembe vettem a dolgokat.
Hamar meghoztam a döntést: legyen készház. G. eleinte nem nagyon akart hallani róla, merthogy ki lehet azt hozni téglából is ennyiért, meg hogyan kapunk hitelet ugyebár, meg hallott már egy "Szálka Bt"-ről, akik olyan házat csináltak az egyik kolleganőjének, hogy kidőlt a konyha fala.
Engem viszont jobban riasztott az építkezések elhúzódása, a költségek állandó emelkedése, a munkás hétvégék a munkás hétköznapok után. Egyszóval mindazok az idegörlő tényezők, amitől az ember a végén már belefásul az egészbe.
És volt mégegy nyomós érvem: tudtuk meddig ér a takarónk! Tudnunk kellett, hogy ebből be is fejezhető egy ház. Összegyűjtögetni, spórolni nagyobb összegeket nem nagyon volt kilátásunk. Árgaranciát pedig csak a korrekt készházas cégek adtak!
Azt hiszem ez volt, ami végül meggyőzte G-t is. (No, nem volt nehéz dolgom, mert élénk emlékei voltak még az első építkezéséről!)
Talán egy hét is eltelt, mikor megjelent egy mappával a kezében, amiben akciós háztervek voltak. Utóbb kiderült, végigjárta a szóbajövő komolyabb cégeket és kiválasztotta azt az egyet, amelyik akkor a legjobbnak tűnt. Ez egy osztrák érdekeltségű cég volt, s bár ez volt a legdrágább is, jobban bíztunk a kipróbált falszerkezetekben, építési rendszerekben, mint az olcsóbb helyben szerelt változatokban. A végső döntést azonban csak azután hoztuk meg, hogy elutaztunk Ausztriába a Blaue Lagune készházparkba.
Itt akkor több is eldőlt az életünk nagy kérdéseiből, mint a házunk kivitelezője...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése