Nekilendültünk tehát az építkezésnek. S tettük mindezt egy irodában, ahol először is virtuálisan rendeztük be a lakást. Tudnunk kellett hová kerüljenek a kiállások, hová mennyi konnektor legyen és melyik lámpát honnan tudjuk kapcsolni, illetve hová megy a konyhaszekrény, hol kell megerősíteni a falat. Ezután nekiindultunk csempét, járólapot, parkettát válogatni, lámpákat nézni és konyhabútort tervezni. Sosem gondoltam, hogy lesz olyan az életemben, amikor unni fogom a lakberendezési áruházakat, de ez a pillanat is eljött...
Ezalatt elkészült az alap is, már csak a ház hiányzott. Más dolgunk nem lévén felhúztunk egy átmeneti kerítést és befüvesítettük a telek hátsó részét, ahová biztosan nem ér el a terasz. A szintén építkező szomszédok csak nézték, hogy hova ez a nagy rohanás, a végén még veteményesünk is előbb lesz, mint fedél a fejünk felett.
A Blaue Lagune-ban tett kirándulásunk óta G-t egyre jobban foglalkoztatta a készházas építkezési rendszer és egy készház-park gondolata. Beszélgetéseinkben is egyre gyakrabban előkerült ez a téma, ahogy jobban kezdtük megismerni a rendszer előnyeit, a jövőbemutató lehetőségeit.
Arra gondoltunk, hogy közepes és annál rosszabb minőség bőven akad a magyar piacon, jó annál kevesebb, kiváló vagy luxus pedig szinte semmi. Adott volt tehát, hogy mi a lehető legjobbat célozzuk meg, ami büszkén felvállalható, ami olyat tud, amit nálunk még senki. Nem voltak illúzióink a hazai fogadtatást illetően, hiszen akkor még mindenkinek az volt az első felületes gondolata, hogy pusztán azért jobb a készház, mert olcsóbb. Úttörő munkába kezdtünk hát...
Hónapokon át tartó utazások, találkozók és tárgyalások sorozata után végül sikerült az egyik legnevesebb osztrák céggel megállapodnunk. A svájci tulajdonosról kiderült, hogy nemcsak a céget vezeti, de az Osztrák- és az Európai Készház Szövetség elnökségében is vezető tisztséget tölt be. Ez az egyéb kötelezettségei mellett azt is jelenti, hogy az Ő gyárában példamutatóan kell mennie mindennek, s ugyanezt várja el a magyarországi képviselettől is. A titulus itt valóban kötelez! Ez volt az első, amit megtanultunk.
De az igazi betanulás csak ezek után következett!
Ezalatt elkészült az alap is, már csak a ház hiányzott. Más dolgunk nem lévén felhúztunk egy átmeneti kerítést és befüvesítettük a telek hátsó részét, ahová biztosan nem ér el a terasz. A szintén építkező szomszédok csak nézték, hogy hova ez a nagy rohanás, a végén még veteményesünk is előbb lesz, mint fedél a fejünk felett.
A Blaue Lagune-ban tett kirándulásunk óta G-t egyre jobban foglalkoztatta a készházas építkezési rendszer és egy készház-park gondolata. Beszélgetéseinkben is egyre gyakrabban előkerült ez a téma, ahogy jobban kezdtük megismerni a rendszer előnyeit, a jövőbemutató lehetőségeit.
Arra gondoltunk, hogy közepes és annál rosszabb minőség bőven akad a magyar piacon, jó annál kevesebb, kiváló vagy luxus pedig szinte semmi. Adott volt tehát, hogy mi a lehető legjobbat célozzuk meg, ami büszkén felvállalható, ami olyat tud, amit nálunk még senki. Nem voltak illúzióink a hazai fogadtatást illetően, hiszen akkor még mindenkinek az volt az első felületes gondolata, hogy pusztán azért jobb a készház, mert olcsóbb. Úttörő munkába kezdtünk hát...
Hónapokon át tartó utazások, találkozók és tárgyalások sorozata után végül sikerült az egyik legnevesebb osztrák céggel megállapodnunk. A svájci tulajdonosról kiderült, hogy nemcsak a céget vezeti, de az Osztrák- és az Európai Készház Szövetség elnökségében is vezető tisztséget tölt be. Ez az egyéb kötelezettségei mellett azt is jelenti, hogy az Ő gyárában példamutatóan kell mennie mindennek, s ugyanezt várja el a magyarországi képviselettől is. A titulus itt valóban kötelez! Ez volt az első, amit megtanultunk.
De az igazi betanulás csak ezek után következett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése