2010. február 8., hétfő

Blaue Lagune

Szóval van Ausztriában a Balue Lagune készház-park, ami kényelmesen kb. egy, célratörően félnapos kiruccanás. Egy ilyen kirándulást mindenkinek csak ajánlani tudok, aki készház vásárláson töri a fejét.

- Először is azért, mert itt látható, tapintható a minőség az EU-ban minimálisan elvárhatótól a maximális luxusig. (És ennek a minőségnek semmi, de semmi köze a tv-ben látható amerikai készházakhoz, amiket úgy fúj el a vihar, mint a kártyavárakat!!!)

- Másodszor pedig azért, mert az ember megérti, hogy vannak helyek, ahol egyáltalán nem magától értetődő, hogy csak téglából vagy betonból lehet építkezni.(Hogy ez a rendszer mennyire környezetbarát és energiatakarékos, arra csak később jöttünk rá.)
Annak idején itthon még szinte csak látványosságnak számított, ha az embernek készháza volt, de a határ túloldalán már akkor is minden 3. ház készház volt. Nem meglepő tehát, hogy nemcsak kultúrája, piaca, de komoly minőségellenőrzési rendszerei is vannak az osztrák készházgyártóknak. (Akkoriban úgy hittük, hogy itthon a MAKÉSZ védjegy valóban felér mindezzel, de be kellett lássam, nem ezen múlik, hogy utolérjük-e a többieket.)

A reggeli kávénk után először az itthon kiszemelt cég mintaházát néztük meg, aztán körbejártuk az egész területet. Több tucatnyi gyártó szebbnél szebb házaiba sétáltunk be és ki. Volt egy cég, amelyiknek nagyon tetszett egy típusháza, de nálunk nem volt képviseletük. Az értékesítő hölgy elmondta, hogy már gondolkodnak, hogyan lehetne Magyarországra áthozni a házaikat, mert nem mi vagyunk az első érdeklődők, de kellene egy sor hivatalos engedély...stb. Szóval, nem egyszerű a dolog.
Ez szöget ütött G. fejében, de akkor én még nem láttam át a teljes képet.

Hazajöttünk és aláírtuk a szerződést. Én megnyugodtam és nekiindulhattunk a banki és önkormányzati procedúráknak. A hitelfelvétel simán ment. Annál a banknál akkor már több készházas hitelen is túl voltak, így nem számítottunk valami nagy durranásnak.
Az önkormányzatban a telekpapírok és építési engedélyek sürgetésénél kicsit furcsán néztek ugyan, de segítőkészek voltak. Azt hiszem, nem értették, hogyan lesz itt nekünk a semmiből házunk pár hónap múlva. Biztosan az járt a fejükben, hogy jönnek itt ezek a pestiek nagy dirrel-dúrral, aztán meg hová ez a nagy rohanás, nem esszük mi olyan forrón a kását!

Én már akkor itt dolgoztam, így a kocsi is szinte magától ingázott ide-oda. G. is gyakran kijött, hogy kinézzünk a telekre csak úgy, szívni egy kis friss levegőt, tervezgetni, nézelődni.
Minden sínen volt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése